Ezzel a címmel hallgathattak előadást az érdeklődők május 5-én a csornai Városi Könyvtárban. Sipos Bernadett, az intézmény igazgatóhelyettese bevezetőjében elmondta, hogy az útibeszámolókat magába foglaló minisorozat voltaképpen egy tavaly őszi, az El Camino-ról szóló előadásból nőtte ki magát. E rendezvény kapcsán derült ugyanis ki, hogy igény is van az efféle beszámolókra, és élményekből sincs hiány.
A sorozat harmadik, májusi epizódja valójában két expedíciót foglalt magába, előadója a Szombathelyről érkezett Hanyi Zsolt. Az első kaland 2012-ben kezdődött, mégpedig a legnépszerűbb közösségi oldalon létrehozott Szeretem Csángóföldet csoportból kiindulva. A ma már több mint 11 ezer tagot számláló virtuális közösség négy tagja – köztük Zsolt – odáig jutott, hogy egymást addig nem is ismerve nekivágtak az útnak, hogy megtudják, vajon milyen nyomai vannak a magyarságnak most a Csángóföldön is túl fekvő falvakban, amelyekről régi utazók, néprajzkutatók és vallásügyi missziók is beszámoltak mint egykor színmagyar telepekről. A nyolc napos út végére számos kalandot átélő négy idegen jó barátként búcsúzott egymástól. Az utazás részleteiről Zsolt blogot írt, innen idézem a legfontosabb tanulságot, melyet az utazó megfogalmazott: „Néha egymás közt még csak előveszik a szevényi vének is anyáik nyelvét, mint valami régi titkot. Ez volt az a titokzatos, archaikus csengésű magyar beszéd, amelyet mi, akik talán első magyarországi látogatóként elzarándokoltunk a messzi Szevénybe, még hallhattunk Matild nénitől, de ki tudja, az utánunk jövők vajon találkoznak-e még magyar szóval ugyanitt…„
A második expedícióra 2015-ben került sor, melynek során a Kárpát-medencétől távol eső területeket célozták meg, azon források nyomában, melyek ezeken a területeken egykor jelentős magyar közösségekről tudósítottak. XIX. századi Jerney János keleti utazása nyomán felkeresték a Pruton túli területeket, hogy vajon az évtizedekkel ezelőtt szovjetizált területeken fellelhetők-e még a forrásokban említett magyarság nyomai. Az expedíció eredményét ismét a szerző blogjáról vett idézettel foglalom össze:
„Nem tettünk világmegváltó felfedezést, bizonyos értelemben nem is jártunk sikerrel, elődeink emlékét azonban mégis megleltük a Dnyeszter menti helység- és családnevekben, szájhagyományban, a népi motívumok lenyomatain és az őseinkről szőtt legendák magasztos világában.”
A színes, szellemes, anekdotának is beillő történetekkel tarkított előadás végén Sipos Bernadett lezárta a rövid sorozatot, a résztvevőket is arra buzdítva, hogy ha tehetik, használják ki a tavaszi, nyári időszakot, és akár a beszámolók nyomán, akár saját utukat járva lássanak világot, hiszen az utazás testi, lelki töltekezéssel is felér.
A két expedícióról bővebben:
Magyarok napkeleten:expedíció a „Fekete-tenger martján” élő csángókhoz
